Fellép Izrael a külföldi érdekeket képviselő szervezetek ellen

Írta: Sümeghi Lóránt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője

Azt követően, hogy a Benjámin Netanjahu vezette jobboldali blokk tavaly novemberben sorsdöntő győzelmet aratott az izraeli országgyűlési választásokon, összehangolt kommunikációs támadás bontakozott ki világpolitikai szinten annak érdekében, hogy valamiképpen megakadályozzák a zsidó állam jobbratolódását. A nemrégiben bemutatott új kormány többek között az efféle kihívások ellen is fel kíván lépni, csakúgy, ahogyan Netanjahu régi szövetségese, Orbán Viktor kormánya tette ezt hazánkban néhány évvel ezelőtt.

Két héttel azt követően, hogy felesküdött Izraelben Benjamin Netanjahu hatodik, és egyben az ország történetének harminchetedik kormánya, az elmúlt hónapokban látott nemzetközi – és persze helyi ellenzéki – össztűz a várakozásoknak megfelelően nemhogy alábbhagyott, hanem éppen ellenkezőleg, tovább erősödött.

Miután a kormányalakítással megbízott Netanjahu az izraeli parlamentben, a Kneszetben bemutatta programját, amely elsősorban Irán nukleáris programjának leállítására, az ország infrastruktúrájának fejlesztésére, illetve a periferikus területek hatékonyabb bekapcsolására, valamint a belbiztonság és a kormányzás megerősítésére fókuszált, néhány kevésbé artikulált, ugyanakkor az új jobboldali kormányzat számára kulcsfontosságú kezdeményezés miatt nemcsak Izraelben, hanem a nemzetközi politika porondján is hangos ellenzés tört ki.

Ugyanis amellett, hogy Jarív Levin igazságügyi miniszter nemrég bejelentette, hogy az új Netanjahu-kormány meg kívánja változtatni az izraeli jogrendet, melynek célja a sok esetben politikai megfontolások mentén működő alkotmánybíróságként is működő legfelsőbb bíróság jogkörének módosítása, izraeli sajtóbeszámolók szerint további szigorítások bevezetését tervezi a jobboldali blokk azon civil (CSO) és nem kormányzati szervezetek (NGO) kapcsán,

A részletek szerint minden olyan nevesített szervezet, amely Izrael területén tevékenykedik és egyben külföldi kormányzatok anyagi támogatását élvezi, egy erre létrehozott különadó megfizetésére lesz kötelezve.

Az indoklás pedig nem is lehetne egyértelműbb: a statisztikák szerint azok a szervezetek, amelyek külföldi kormányok pénzéből tevékenykednek Izraelben, diszkriminatívan járnak el abban a tekintetben, hogy munkásságukat mely humanitárius kihívások orvoslására áldozzák. Mi több, az efféle szervezetek – valamilyen kifürkészhetetlen oknál fogva – nem élveznek az izraeli állampolgárok részéről sem politikai, sem anyagi értelemben vett számottevő támogatást, ennél fogva felmerül esetükben a társadalmi igény jogosságának kérdése.

Fontos ugyanakkor megemlíteni, hogy a tervek szerint a kormány beiktatásától számított 180 napon belül elfogadásra kerülő javaslat – a helyi ellenzék és Izrael-kritikus nemzetközi establishment állításai ellenére – egyáltalán nem lehetetleníti el az efféle szervezetek jövőbeni működését. Sőt, csupán annyiban érinti azok külföldi kormányoktól érkező bevételeit, hogy azok egy része, különadó formájában az állami költségvetés részévé válik.

Természetesen naivitás lenne azt állítani, hogy e javaslat alapvetően egy költségvetési kérdés tárgyát képezi. Ugyanis egyrészt e javaslat fundamentumait a már 2016-ban elfogadott transzparenciatörvény szolgáltatja, másrészt, amennyiben a Kneszet megszavazza az előterjesztést,

hogy a külföldi kormányoktól származó bevételeik után különadót fizessenek.

Csakhogy a kezdeményezés lényegi része éppen ebben rejlik, miszerint egy szuverén államnak joga és eljárási hatásköre is van abban a kérdésben, hogy a saját területén miként szabályozhatja, illetve felügyelheti azon szervezetek sok esetben társadalmi kohéziót megbontó tevékenységét, amelyek deklaráltan nem a hazájuk, hanem egy-egy külföldi ország vagy nemzetközi szervezet érdekeit képviselik.

Ráadásul a politikai, valamint társadalmi önrendelkezés egyik alapvető garanciájaként is értelmezett kezdeményezés a nyugati világban egyáltalán nem számít új keletűnek Példának okáért az Egyesült Államokban 1938 óta szabályozzák a külföldi megbízók által az Államokban politikai vagy társadalmi feladatokat betöltő személyek, illetve szervezetek nevében tevékenykedő aktorok mozgásterét. Az ún. FARA (Foreign Agents Registration Act) törvény a külföldi ügynökök regisztrációját, majd azok bizonyos periodikusság alapján történő pénzügyi beszámolóját írja elő,

akinek mindezt jóvá is kell hagynia.

Ám ha nem is ennyire szigorú, de hasonlóképpen hatásos önvédelmi mechanizmus került bevezetésre hazánkban is, miután 2017-ben az Orbán-kormány elfogadta a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvényt. Ez többek között rögzítette, hogy azoknak az egyesületeknek, valamint alapítványoknak, amelyeknek a külföldről kapott tárgyévi bevételi összege eléri 7,2 millió forintot, kötelességük mindezt bejelenteni a bíróságon, illetve szóróanyagaikban fel kell tüntetniük azt a tényt, hogy a magyar törvények értelmében külföldről támogatott civilszervezeteknek minősülnek.

Érdemes megjegyezni, hogy az efféle szervezetekkel kapcsolatos kormányzati aggodalmak, valamint esetenkénti fellépések egész Európa-szerte egyre gyakoribbnak tűnnek.

Például a 2015-ös migrációs válság kicsúcsosodása óta mind az olasz, mind pedig a görög kormányoknak is meggyűlt a bajuk azokkal a migránsmentő civilszervezetekkel, amelyek valamilyen nemzetközi szervezet vagy épp külföldi kormány támogatását élvezve de facto beleavatkoztak vagy beleavatkoznak mind a mai napig a minősítetten nemzeti hatáskörbe tartozó parti őrség feladatköreibe,

Mindez arra enged következtetni, hogy nemcsak az Egyesült Államok történelmi megfontoltsága támasztja alá az ilyesfajta kezdeményezések jogosságát. Hiszen a közelmúltban egyre több olyan, a nemzetközi politikában fajsúlyosnak mondható ország tűnt fel, amely Orbánhoz hasonlóan, szintén kiemelt figyelemmel kezdett el a szuverenitás megóvásának fontosságára tekinteni. S amennyiben számításba vesszük Európa háborús konfliktussal terhelt jelenét, e tendencia – a nemzetközi támadások és destabilizációs kísérletek ellenére – minden bizonnyal csak fokozódni fog.

Fotó: RONEN ZVULUN / POOL / AFP